A klasszikus linzerkarika mellett érdemes kipróbálni más változatokat is. Például keverhetünk darált mákot a liszthez, és máris egy új sütemény születik, a mákos linzerkarika. Omlós és nagyon finom puha állagú a tésztája, tökéletes aprósütemény. Töltsük meg házi szilvalekvárral, nagyon jól passzol a mákos omlós linzerhez.
Hozzávalók:
(kb. 14 db kekszhez)
10 dkg teljes kiőrlésű liszt
10 dkg finomliszt
2 ek. darált mák
15 dkg hideg vaj
5 dkg nyírfacukor (porrá őrölt)
csipet só
1 tojás sárgája
½ citrom reszelt héja (bio)
1 tk. tejföl
cukormentes házi szilvalekvár
Mákos linzerkarika elkészítése:
Egy mélyebb tálban a kétféle lisztet összekeverjük a csipet sóval, a darált mákkal és a porrá őrölt nyírfacukorral, majd a felkockázott hideg vajjal elmorzsoljuk. Hozzáadjuk a tojás sárgáját, a tejfölt és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk a tésztát. Folpackba csomagolva egy órára hűtőbe tesszük pihenni. A tésztagombócot ezután lisztezett felületen kb. 3-4 mm vastagra nyújtjuk, majd a formákat kiszaggatjuk. Arra ügyeljünk, hogy ugyanannyi lyukas formát kapjunk, mint amennyi telit. A karikákat sütőpapírral fedett sütőlemezre rakosgatjuk és 180-ra előmelegített sütőben kb. 8 perc alatt készre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk a sütőlemezen kihűlni őket, mert ilyenkor még nagyon puhák és szétesnek, ha hozzáérünk. A kihűlt linzerkarikákat töltsük meg lekvárral. Fémdobozba zárva sokáig eláll.
1
aprósütemény, desszert, karácsony, linzer, linzerkarika, mák, sütemény, ünnepi
Szia!
“Kisertetiesen hasonlit” a ket reci, viszont nem latom megjelolve forraskent az eredetit…
Tobben eszrevettuk most 🙂
http://afonyamamora.blogspot.hu/2014/11/makos-linzer.html?m=1
Szia! Őszintén nem emlékszem már arra, hogy nálad (gondolom a tiéd a blog) vagy esetleg másnál futottam-e bele a mákos linzer receptbe, és annak hatására készítettem el a nálam fellelhető változatot, de mivel említetted, hogy többen is jelezték feléd a hasonlóságot, és én is megnéztem most a bejegyzést, nem zárom ki, hogy valóban találkozhattam a recepteddel, az alapanyagoknál tényleg van egyezés . Amennyiben így volt, az biztos, hogy nem a szándékosság vezérelt a forrás lemaradásában. Az akkori figyelmetlenségemért elnézésedet kérem, és ha megfelel neked, utólag megjelölöm 🙂 Üdv.: Anita